Szólt nekem Góbé, hogy nem tud írni a valodi.hu-ra, pedig regisztrált. Az történt, hogy a spambotok elleni védekezésképpen alapbeállítás lett, hogy regisztráció után még az adminnak jóvá kell azt hagynia, de mivel semmi élet nem volt az oldalon, ezért soha rá se néztem. Úgyhogy aki az elmúlt fél évben regisztrált, azzal örömmel közlöm, hogy immáron meg van aktiválva, írhat kedvére :D Mindenki automatikusan jogot kapott írás beküldésére is, kárpótlásul a késlekedésért. Ha még van valaki, aki akar írni, regisztrált, és mégsem tud, az szóljon :D

A Helyzetjelentések azért kerültek le az oldalról, mert hajdanvolt munkaadóm kifogásolta azok tartalmát. Ez részben kétségkívül jogos, más részben kétségkívül nem jogos, de az elég egyértelmű, hogy nem érdemes hosszú és költséges jogi eljárást folytatni :) A lényeg az, hogy ne tegyek közzé a cégről információkat. Ennek eleget is teszek, mert nem akarok a cégnek, mint olyannak, semmi rosszat, főleg úgy, hogy már nem dolgozom ott. :) Ellenberger a blogomat természetesen folytatom, hiszen a jövőben semmi közöm sem lesz a céghez, tehát nincs okom nem folytatni. Viszont még egyszer ebbe az utcába belefutni nincs kedvem, tehát a blogom egy jelszóval védett oldalon lesz. Akinek van CS accountja, ugyanazzal az usernévvel/jelszóval be tud majd lépni. Akinek nincs, az meg szól, és majd kitalálom, hogy mit kezdjek vele ;-) Aki nem tudja, hogyan szóljon, az per definitionem nem férhet hozzá. A cím http://winterblog.valodi.hu lesz, de még nem él.

Megtalált minket az Artisjus, hogy a bolhapiacon a 'zene' könyvtárat 12 órán belül távolítsuk el. A hivatalos felszólítás szerint erre az "értesítés átvételétől számított 12 órán belül" el kell távolítanunk a jogsértő tartalmat, vagy gondoskodnunk kell arról, hogy ne legyen hozzáférhető. Most én elő fogom ásni ezt az "Elker" törvényt, ami gondolom az elektronikus kereskedelemről szóló törvény lesz, és utánanézek benne, mert én még 48 órát tanultam az oskolába'. De mindegy, azért mindenki készüljön lélekben úgy, hogy ma este a bolhapiacon a zene könyvtár TELJES TÖRLÉSRE kerül, és NINCS mód bárminek a visszaszedésére. Cserébe rengeteg hely lesz a bolhapiacon :D

Az összes szokásos technológia az ember-gép együttműködésre - az egér, a felhasználói felületek, és az egymásra mutató dokumentumok hálózata - közvetlenül visszavezethető Douglas Engelbart munkásságára. Majdnem 40 évvel ezelőtt, konkrétan 1968-ban tartott egy bemutatót, 'minden bemutatók ősanyját', amelyben ezeket a találmányokat már együtt ábrázolta. Noha Engelbart még mindig nem annyira ismert, mint amennyire megérdemelné, egyre több ember ismeri fel, hogy úttörő munkássága határozta meg azt, hogy mitől lesz egy számítógép és egy szoftver intuitívan, egyszerűen használható.

Ez az írás a napjainkban egyre nagyobb teret hódító Agilis szoftverfejlesztési technikák áttekintése. Az Agilis Fejlesztés egy gyűjtőnév, ami alá több konkrét módszertan is tartozik, ezek egy része szoftverfejlesztési módszertan, más része menedzsment-módszertan, és szinte mindegyiknek része egyfajta hozzáállás is.
Nem célom az, hogy miután ezt bárki elolvassa, zsupsz, fejest ugorhasson bele, és holnaptól már használhassa a neki szimpatikus technikákat, már csak azért sem, mert a hozzáállás nem változik meg egyik napról a másikra. A cél az, hogy egyáltalán az esély meglegyen arra, hogy bárkinek megtetsszen ez vagy az a technika. Aztán ha megtetszett, akkor utána lehet utánanézni alaposabban.

Ez az írás a napjainkban egyre nagyobb teret hódító Agilis szoftverfejlesztési technikák áttekintése. Az Agilis Fejlesztés egy gyűjtőnév, ami alá több konkrét módszertan is tartozik, ezek egy része szoftverfejlesztési módszertan, más része menedzsment-módszertan, és szinte mindegyiknek része egyfajta hozzáállás is.
Nem célom az, hogy miután ezt bárki elolvassa, zsupsz, fejest ugorhasson bele, és holnaptól már használhassa a neki szimpatikus technikákat, már csak azért sem, mert a hozzáállás nem változik meg egyik napról a másikra. A cél az, hogy egyáltalán az esély meglegyen arra, hogy bárkinek megtetsszen ez vagy az a technika. Aztán ha megtetszett, akkor utána lehet utánanézni alaposabban.
Valamennyire törekedtem arra, hogy a legagilisebb, legrugalmasabb technikáktól haladjak a hagyományosabb, vízesés-szerűbb módszertanok felé.

A feleségem és én leszoktunk a dohányzásról az újévi fogadkozás jegyében (meg egy hülye fogyókúrát is elkezdtünk). Az egyik legmókásabb dolog, amikor 'hidegrázósan', vagyis átmenet nélkül hagyod abba a dohányzást, az az őrjöngés. Ha tapaszt használsz, akkor kimarad. Ez teljesen kémiai alapú dolog, és szép lassan elmúlik, ahogy a bagótól való fizikai függésed leépül. Azok, akiknek nem volt része a hidegrázós leszokás különleges élményében, sose fogják teljesen megérteni ezt az érzelmi jellegű reakciót. A tudás terjesztésére tett erőfeszítéseim jegyében, íme:

2005 legeslegvégén a Microsoft csendben kiadta az első bétaváltozatát az IronPython-nak, ami a nyílt forráskódú Python nyelv egy változata, ami a .NET közös futtatómotorjára épül.
A Microsoft alapvetően 2004-ben kebelezte be a projektet, aminek már akkor is IronPython volt a kódneve, mégpedig úgy, hogy felvette Jim Hugunin programozót, aki egy 'dinamikus' nyelvekre szakosodott specialista. December 30.-án Hugunin bejelentette az első bétatesztre érett változatot.
Bár Hugunin nem mondott konkrétan semmit arról, hogy mikorra lesz belőle végső változat, azt viszont mondta, hogy nagyjából háromhetente ki fog jönni egy új béta, és nem szeretne tíznél több bétaváltozatot. 'Rajongok az egyszámjegyű számokért, és szerintem a 10-es béta állati randán néz ki', mondta egy válaszra reagálva, ami az IronPython projekt fejlesztői fórumán hangzott el.

Előszó

A Tesztelésen Alapuló Programozás (angolul TDD) az egyik legelterjedtebb gyakorlat az Agilis közösségek körében. (az Agilis Programozás egy pár éves irányzat, több programozási módszertan is ide tartozik, például az Extreme Programming, de erről majd máskor - a ford.) Viszont szerintem nem sokan értik, hogy miről is szól pontosan, mert azt látom, hogy egy csomóan félreértik és rosszul használják a kifejezést.

Nem vagyok nagy borivó. A whiskyt és a sört szeretem. De nagyra becsülöm a borkészítés művészetét, és tisztelem azokat, akik értenek a borászathoz. Ámde mivel a legtöbb ember segghülye a borokhoz, megírtam ezt a listát, amivel elkerülheted, hogy komplett hülyének nézzenek. Ez nem egy teljes lista. (Nem is túl alapos lista, ami azt illeti. Tuti, hogy a borbuzik darabokra fogják szedni.) Ez csak egy lista, ami sokéves megfigyelésen alapszik.

Hogyan rendeljünk bort étteremben anélkül, hogy seggfejnek tűnjünk

1. Nézd meg a borlapot, mielőtt megkérdezed, hogy 'Milyen üveges boraik vannak?' Az én éttermemben minden rajta van a borlapon. Ha minden bort külön felsoroltatsz velem, csak az időmet pazarlod. Otthon felejtetted az olvasószemüvegedet? Adok egyet, vazze.

Nehéz dolog nem észrevenni, hogy az elmúlt pár napban viszonylag sok Reddit.com-os fordítást raktam fel ide. Kétségtelen tény az is, hogy ez nem vág a valodi.hu eredeti profiljába, hiszen eredetileg saját írásokat akartunk ide felrakni.
Azonban azt vettem észre, hogy a reddit.com rendszeres olvasgatásával több előnyhöz is lehet jutni mondjuk az Indexhez képest.

1. A reddit-en nagyon gyakori az, hogy felkerül egy cikk, és rögtön utána az ellenvéleménye is. Például itt az az írás a Java-iskolák veszélyeiről, amire egy nap múlva ott volt a válasz, amelyben azt írták Joel-nek, aki egyébként a net egyik legelismertebb szoftverfejlesztési szakértője, hogy egyszerűen egy vén fütty, és jobban tenné, ha fülét-farkát behúzva eltűnne a pélóba, mert semmi értelme nincs a diákokat rég elavult és letűnt programozási nyelvek sajátos szeszélyeivel kínozni, ahogy a kétütemű motorokkal se nyúzzák az autószerelőket csak azért, mert esetleg azt nehezebb megérteni. Ezt a cikket azért nem fordítottam le, mert szerintem nem releváns - Joel eredeti állítása az volt, hogy MIVEL nem tanítják a rekurziót meg a pointereket, EZÉRT nem lehet csak a diploma alapján megmondani, hogy ki a jó programozó és ki nem. Egy szóval se mondta, hogy tanítsanak rekurziót meg pointereket, hanem azt mondta, hogy tanítsanak BÁRMIT, ami kiszórja azokat, akik nem odavalók. De a lényeg az, hogy a reddites írások nem egyoldalúak, mindenki egyformán szóhoz jut.

Most fejeztem be a 'Dél Fegyverei' c. könyvet. A könyv lényege egyszerű, de fura: mi lett volna, ha a Polgárháborúban a Déliek kapnának egy rakás AK-47-est. Röviden: megnyerték volna a háborút. Harry Turtledove kihagyta az időutazós szálat, meg többi fincsi sci-fis ínyecséget, ehelyett az van, hogy 'Ujjé, nyertek a déliek! Szóval, izé, akkor most mi is lesz azzal a rabszolgaság-dologgal?'

Noha biztos vagyok abban, hogy a Polgárháború szerelmesei szeretik ezt a könyvet, de tutira nem olyasvalakinek való, aki az én betegségemben szenved - Kockafejű Figyelmének Kóros Torzulásában, röviden a KFKT-ben. Ez az egyébként ártalmatlan tünet akkor jelentkezett, amikor rájöttem, hogy ez a könyv nem más, mint egy életmód­-magazin évkönyve egy alternatív Polgárháború utáni időszakból. Hork, pityipű.

A Linux nem Windows, és bár vannak köztük hasonlóságok, tisztában kell lenned vele, hogy lehetnek olyan dolgok, amiket máshogy kell egy kicsit csinálni, mielőtt igazán jól éreznéd magad egy Linuxszal. A Linux egy nyílt forráskódú klónja a UNIX-nak, egy biztonságos operációs rendszernek (rövidítve OS), amelyik előbb volt, mint a DOS meg a Windows, és arra tervezték, hogy egyszerre sok felhasználót szolgáljon ki. Ami ebben a listában szerepel, az általában igaz az összes Unix-alapú rendszerre, így a Linuxra is, meg például a BSD-kre is. De a lényeg az, hogy Linuxra is.

Ímé, a tíz dolog.

1. A file-hierarchia

Más operációs rendszereknél minden meghajtónak saját file-hierarchiája van, tehát minden meghajtónak van gyökérkönyvtára. Ezzel szemben a Linuxban egy nagy fa az egész file-rendszer. Van egy közös gyökérkönyvtár (/), és minden mappa, file, és meghajtó ebből a gyökérből ágazik le.
Például tegyük fel, hogy van két winyód, egy floppyd, és egy CD-ROM-od, és az első winyódon két partíciód van. Windows-ban ez így nézne ki:


+ floppy: A meghajtó
+ első winyó, első partíció: C meghajtó
+ első winyó, második partíció: D meghajtó
+ második winyó: E meghajtó
+ CD-ROM: F meghajtó


Linuxban csak egy file-rendszered van, nem öt, mint Windowson. Mindegyik meghajtó rá van 'akasztva' (mount-olva) a fára, vagyis valahová a gyökérkönyvtár valamelyik alkönyvtárára, és felületes szemlélő akár alkönyvtárnak is nézheti. Például el lehetne őket rendezgetni így:


+ első winyó, első partíció: / (gyökér)
+ első winyó, második partíció: /home
+ második winyó: /home/user/music
+ floppy: /mnt/floppy
+ CD-ROM: /mnt/cdrom


Mondhatnánk, hogy a D és E meghajtók be vannak rakva a C meghajtó alá, és nem kell kimászni a tetejére, hogy meghajtót válts, hanem a meghajtóváltás észrevétlenül megtörténik, ahogy egyik könyvtárból a másikba lépsz. Ugyanez teljesül a floppyra és a CD-ROM-ra is: be vannak rakva a /mnt alá, a file-rendszer részeként. A valóságban ezeket a meghajtókat gyakorlatilag bárhová be lehet rakni a Linuxban, aszerint, hogy az adott Linux fajta, vagy a felhasználó, mit ír be a /etc/fstab nevű file-ba, amelyik megmondja a Linuxnak, hogy melyik meghajtó hova kerül, és hogyan kell őket kezelni. Itt egy ábra:

2. Moduláris rendszer

Gondolj a Windows XP, 2000, '98, '95, és az Apple OS X lényegére. Mindegyik különböző komponensekből áll, és máshogy néz ki. Mi lenne, ha az XP Médialejátszójára, a '98 Filekezelőjére, a Win2000 stabilitására, és az OS X küllemére vágynál egyszerre? A Linuxban a rendszer alkotórészei függetlenek egymástól, tehát összekeverheted és párosíthatod őket tetszésed szerint, hogy létrehozd a saját Frankenstein oprendszeredet. Egy csomó program közül választhatod ki a tűzfaladat, médialejátszódat, file-kezelődet.

A 'toronyszerű' Microsoft oprendszerekkel ellentétben, ahol minden mindennel összefügg, és az egyik komponens függőségben van a másiktól, a Linux olyan, mint egy piactér: sok árusnál van ugyanaz a pulton, és mindenki azt akarja, hogy őt válaszd, de egy-egy árus kiesése nem jelenti azt, hogy maga a piac ne működne. Nem kérsz médialejátszót vagy file-kezelőt? Vedd ki! Az oprendszered nem fog toronyként összedőlni.

Ez a modularitás az oka annak, hogy a Linuxból ilyen sok változat létezik, ezeket 'disztró'-nak nevezik. Bárki vagy bármilyen cég összerakhatja a saját ízlése szerint a programokat, amik a legjobban tetszenek neki, ad neki egy nevet, és kész. Példa erre RedHat, a Xandros, a SimplyMEPIS, a SuSE, és a Gentoo.

A nagyobb disztróknak vannak másolataik is, amelyek átveszik a beállításaikat, de egy-egy programot kicserélnek bennük. Ez teljesen normális a Linux-világban, és ez a kevergetősdi mindig meghagyja a felhasználóknak a választás lehetőségét. A DistroWatch.com weboldal jelenleg több, mint 350 Linux disztrót tart nyilván. Ebből persze elég sok kifejezetten bizonyos igények kiszolgálására készült, de ettől még minden program futtatására alkalmassá lehet tenni.

Mivel a programok cserélgethetők, a felhasználói felület is az. A felhasználói felület az, ami egy modern operációs rendszer érzetét adja, hogy legyen egered, ikonjaid, menüjeid, stb. Bármelyik Linux (na jó, amelyik nem telefonon fut) többféle felhasználói felületet tud futtatni, ugyanúgy, ahogy többféle böngészőt vagy levélolvasót is.

Szeretnél Windows XP-nek látszó Linuxot? Használj FVW-t az XP-s témával. Azt akarod, hogy a felhasználói felületed nagyon gyors legyen? Próbáld ki az IceWM-et. Azt akarod, hogy fullextrás legyen? A GNOME vagy a KDE való neked. Ezeknek a felhasználói felületeknek van előnye is, hátránya is, de természetesen mindegyiket lehet egérrel kezelni. Bár ettől mindegyik Linuxos képernyő kicsit más és más, de a felhasználói felületek voltaképp ugyanarra valók, és a háttérben eléggé hasonlóan is működnek, csak jól oda kell figyelni, és ez gyakran nem is olyan nehéz.

3. Hardver, szoftver, meg ami közöttük van

A Linux hatalmas utat tett meg létezésének rövid ideje alatt. Kevesebb, mint feleolyan régi, mint a Windows, de mégis erősebb, stabilabb, kevésbé erőforrás-zabáló, és grafikailag egyenrangú (ha nem jobb), mint az a drága és bugos dolog Redmondból.

Egy dologban viszont még nem tart ugyanott: a gyártói támogatottság. Ha nem tudsz élni az Intuit QuickBook-ja nélkül (háztartásoknak segít a pénzt nyilvántartani - a ford.), például, akkor nem tudod Linuxos programként futtatni. Van egy csomó projekt, ami azon dolgozik, hogy a Windowsos programok fussanak Linuxon, mint például a CrossOver Office, meg a Wine, de még nem 100%, hogy a program futni fog, ezt programja válogatja. Amíg a szoftvercégek úgy nem döntenek, hogy az alkalmazásaikat kiadják Linuxra is, addig szükséged lesz valamire, ami segít futtatni őket.

Ettől még semmi sincs veszve. Nyílt forráskódú programból van vagy 15000, és azok mind futnak Linuxon. Mivel ezeket a programokat (túlnyomórészt) ingyen lehet használni, ezért nem egyenletes a minőségük, de a döntő többség nagyon jól van megcsinálva, és a többi is folyamatosan javul. Ezek a programok általában tudják írni és olvasni a nem Linuxos file-formátumokat is. A GNUCash gyönyörűen olvassa a QuickBook által lementett file-okat, és az OpenOffice.org remekül eszi az MSWord .doc file-jait. Ha nem szereted a GNUCash-t, semmi gond. Van még jópár ugyanolyan program ingyen, és egyre több és több szoftvercég jelenteti meg a programjait Linuxra is.

Ugyanez a dolog a hardverre is igaz. Ahogy egy Apple számítógépbe se tehetsz bele semmit, amit csak úgy levettél a polcról egy alkatrész-boltban, hasonló a helyzet a Linuxszal is. A legtöbb közönséges hardver kifogástalanul működik, winyók, memóriák, USB-s meghajtók, alaplapok, hálókártyák, és digitális kamerák nem szoktak gondot okozni Linuxon. A csúcstechnikás hardverrel más a helyzet. Amíg a gyártók ki nem jönnek Linuxos meghajtóval, addig a közösségnek magának kell megírnia a meghajtókat, a saját szabadidejüket feláldozva erre, ingyen.

Ebből az következik, hogy van néha egy kis lemaradás a Windows mögött, hiszen a hardvergyártó cégek gyakran közvetlenül együttműködnek a Microsoft-tal, hogy a hardver megjelenésekor rögtön legyen Windowsos vezérlő is, és rendszerint fikarcnyit sem segítenek a Linuxos önkénteseknek, hadd küzdjenek, mire rájönnek, hogy mi hogy működik az új hardveren. A laptop-gyártók betegesen ragaszkodnak hozzá, hogy mindig egyedi megoldásokat építsenek a hardverjükbe, például a különleges gombok működését kinyomozni néha elég nehéz feladat. A jó hír az, hogy egyre több és több hardvergyártó támogatja a Linuxot, mert egyre több cég látja a Linuxban a jövő útját.

Ami a Linuxban a hardver és a szoftver között van, azt úgy hívjuk, hogy 'kernel'. A kernel teremti meg a kapcsolatot a hardver és a szoftver között, és majdnem minden héten kijön belőle egy új változat, a legfrissebb most a 2.6.14-es számot viseli. Ha kifogsz olyan hardvert, ami esetleg még nem ismer, jó esélyed van rá, hogy a következő vagy az azutáni változat majd ismerni fogja. Viszont saját kútfőből kernelt frissíteni, az nem is olyan könnyű, itt jönnek a képbe a Csomagkezelők.

4. Csomagkezelők, a könnyű telepítésekhez

Sokféleképpen lehet a Linuxra programokat felrakni, de a legkönnyebb a disztród csomagkezelőjének segítségével. A csomagkezelő gondoskodik arról, hogy ha esetleg valami hiányozna a program futtatásához, akkor azt is megszerezze. A disztró kiválasztása gyakran egyet jelent a csomagkezelő kiválasztásával, de minden Linuxos programot fel lehet rakni minden disztróra, csak a megfelelő csomagot kell megtalálni.

A csomagkezelőknek rendszerint van egy online tárháza, amiben a programokat tartják. A telepítés annyiból áll, hogy ha kell, megkeresed a program nevét, kiválasztod, és megnyomod a Telepítés gombot. Ha véletlenül nem találsz valamit a csomagkezelőd listájában, akkor annyi a teendő, hogy választasz egy másik online tárházat, de ez azért nem túl gyakori. Csomagkezelők például a Synaptics (a dpkg-re és az apt-ra alapszik), amit a Debian és leszármazottai használnak, a Yum, amit a RedHat és leszármazottai használnak, a YaST2, amit a SuSE és leszármazottai használnak, és az Emerge, amit a Gentoo használ.

5. Jogosultságok

A Linuxot úgy tervezték, hogy sok felhasználó használhasson egy gépet. Ezek a felhasználók csoportokba vannak osztva. Minden felhasználónak joga van olvasni, írni, vagy végrehajtani a saját file-jait, és persze megváltoztatni ezeket a jogokat. Miután a Linux többfelhasználós rendszer, minden felhasználónak van jelszava, és megszabhatja, hogy ki láthatja az ő file-jait. Ezek a Felhasználó jogosultságok.

Minden felhasználó tagja egy vagy több csoportnak, és megmondhatja, hogy a csoport tagjai olvashatják, írhatják, illetve végrehajthatják-e az ő file-jait. Ezek a Csoport jogosultságok. Például tegyük fel, hogy Józsi és Zsuzsi mindketten a Könyvelés csoport tagjai. Megengedhetik, hogy a Könyvelés csoport tagjai láthassák a file-jaikat, de az Értékesítés csoport tagjainak ettől még tilos marad.

Ezenfelül megadható, hogy a 'többiek', akik nem tagjai a csoportnak, mit tehessenek meg a file-lal. Ezek a beállítások az egyes felhasználók biztonságán kívül a rendszer egészének biztonságosságát is szavatolják. A legtöbb otthoni felhasználónak persze hozzá se kell nyúlnia a jogosultságokhoz. Itt egy ábra.

A 'gyökér' (root) felhasználó (nem összekeverendő a file-rendszer gyökerével!), aki olyan, mint a Rendszergazda, hozzáfér minden file-hoz, és ő az egyetlen, aki az egész rendszerre vonatkozó beállításokat is meg tud változtatni. A root felhasználónak saját jelszava van, amit a rendszer karbantartására használ. Ez a megkülönböztetés azért jó, mert a sima felhasználók nem tudják az egész rendszert kémprogramokkal megfertőzni, vagy más komoly kárt tenni benne.

Vannak olyan hibák a szoftverfejlesztésben, amelyeket igen gyakran követ el igen sok ember, és annyira előre kiszámíthatóan rossz eredményre vezetnek, hogy ezek a hibák megérdemlik a 'klasszikus' jelzőt. A legtöbb ilyen hiba elsőre elég csábítóan hangzik. Meg kell mentened egy projektet, ami kicsúszott a határidőből? Állíts rá több embert! Előre akarod hozni a határidőt? Alkudozz agresszíven! Valamelyik kulcsszereplője a projektnek zavarja a többit? Várd ki a projekt végét, aztán rúgd ki! Nyakadba szakad egy sürgős projekt? Szedj össze mindenkit, aki éppen ráér, és essetek neki!

Ismét úgy érzed, hogy kiolvastad az Internetet? Van rá néhány megoldás.

Van három weboldal: reddit.com, digg.com és a del.icio.us

Mindhárom egy olyan közösségi oldal, ami egész egyszerűen arról szól, hogy ami érdekeset találnak az emberek a neten, azt felhányják ide, azt jó' van.

Szerintem a reddit.com a legjobb: tiszta, áttekinthető formátumban tényleg érdekes dógokat lehet találni, és egy szavazásos rendszer biztosítja, hogy tényleg az érdekes dolgok legyenek felül. A hátránya talán az, hogy ez az oldal lényegében Paul Graham baráti köréből alakult ki, ezért a belinkelt témák fele programozásról, annak is bizonyos alfajairól szól. Mindegy, ettől még a másik fele szerintem mindenki számára nagyon érdekes lehet.

Talán gondolkodtál már rajta, hogy érdemes lenne áttérni Linuxra, vagy legalábbis kipróbálni (végül is, egy Live-CD nem kér kenyeret és üzembiztosan ki lehet próbálni anélkül, hogy bármit elszúrna).

Talán azt is tudod már, hogy a Firefox böngészővel, az OpenOffice irodai csomaggal, az Evolution/KMail/Thunderbird levelezőkkel, az XMMS (kb. WinAmp) vagy amaroK (kb. iTunes) MP3-lejátszóval, a Totem/MPLayer/Kaffeine videolejátszókkal (kb. Windows Media Player), a GAIM/Kopete csevegővel, és a többi programmal gyakorlatilag ugyanúgy tudsz csinálni mindent, mint Windows alatt (bár az Office fileok megnyitása, és a játékokkal ellátottság még mindig nem tökéletes). A KDE grafikus felület és a K-alkalmazások (mint az említett amaroK) olyan szinten barátságosak ma már, hogy használhatóságban már egyértelműen verik