Lehet, hogy nem mindenki, de gondolom van aki hasonló cipőben jár. Mese-mese meskete:
Fősuli, pörgés, bulik, minden marhaság, majd eljön a vizsga, diploma, és megy hamubasült pogácsával szerencsét próbálni.. meg próbálni... és próbálni. S ha elfogyott a pogácsa, vagy süttet újat otthon, vagy elmegy az első éjjelnappaliba, és onnan szermányol, mert már van miből! Hö! Tegyük fel, hogy bejött minden, van állás. Akkor az új arcokkak, és a régiekkel való kapcsolattartás végett folyik tovább a becher és a búzasör (vagy kinek mi teccik éppen), reggelente már nem konyakKV-val indul a nap, mert csak be kell érni a melóhelyre.
S mivel sűrű hálót szőtt főhősünk, s vetegeti is rendesen a "potenciális párok tavába" akad egy aranyhal, akivel úgy érzi egy életen, egy halálon (s halálon túl is, ha úgy tessen).
Na! Itt jön a hiszti, ami nem biztos, hogy tipikus, de hogy engem zavar, az tuti. (Most nem kérem a "ha változtatni akarsz, akkor uccu neki, ne legyél már ennyire béna, meg nyavajgós.. igen is nyavajogni akarok! :-P)
Tehát ott áll/ül/fexik főhősük párja mellett, s egyenlőre kettőjükről szól az élet. A barátok természetesen vannak, de már nem oly' sűrű a közös program. Még azt tudod, hogy ki vadászgat, ki próbálkozik.. próbálkozik.., s kinek van új poronty a nap alatt avagy ásó-kapa, esetleg nagyharag.
Majd rájön (itt jövök én) tehát rájövök, hogy:
- híztam,
- messze lakunk a haveroktól,
- reggel dolgozni kell, ezért nem játszhatom el a hajnal 4-kor hazaesős, 10-re kelős formát, mert már árt.. :-D
- szabadba kirándulni jó lenne, de a másik inkább meló után csak leül a gép elé, mert az neki eddig is bejött.
Természetesen az ember egyedi, és nem sziámi, tehát ha nagyon akarok, kimozdulok és igen is kirándulok... De.. mikor feltöltődve hazaérek, csicsergek és pörgök (/me huppan, vigyorog :-DDD) akkor esetleg felkapja a másik a fejét, és próbál figyelni, de inkább az érdekli, hogy Luke Skywalker hogy zúzza le a birodalmiakat, és hogy a bolygóközi csatában vajon övé lesz-e az univerzum, vagy kénytelen lázadást szítani, vagy éppen az újonnan felfedezett világban hogy lehet a mágikus cuccodat felfejleszteni egy barbárhoz méltó módon.
Neki ez tetszik, nekem az. Mondom, semmi bajom az autonómiával.
De miért van az, hogy elszomorít???
Néha rá haragszom, mert ez lett belőlem.. de nem az ő hibája, tehát pofám alapállásba, és tegyek ellene valamit!
Nem az ő hibája, hogy én pörgök, ő meg nem.
Nem kellene, hogy zavarjon, mert különbözőek vagyunk.
Nem akarok másik társat, mert ő az, akivel lehet csendben ülni, és csak nézni a porszemeket a levegőben. Vagy ballábbal indult napomon nem zavarja, ha szembehányom a tükröt, akkor addig addig piszkál, míg már én is vigyorok.
De tespedek, punnyadok, és módosul felhőjáró napramorgó énem. Bah! Nem szeretem....
Tényleg hülye hisztipicsa vagyok, vagy más is jár(t) már így?
Vagy most tagadom magam előtt is, hogy kényelmes, és langyosvíz? (mondjuk ezt nem hiszem, de esélyt adok a picológusoknak :-D)
Örexem? (ez így van, de igazán az sem zavar.. :-)
Vagy... vagy.... mi van?
Utálok tespedni..
Bah!
Van megoldás? Nincs megoldás?
42?... azt sem tudom már, hogy hol van a törölözőm....