Mitől lesz egy olvasmány valódibb, mint akármelyik másik? Hát jobbára semmitől, minden könyv gyakorlatilag önmagát definiálja műfajnak, aztán suvaszthatod ide-oda, de ettől még ő egyedi marad. Például a kimondhatatlan nevű mókus minimum háromnegyedrészt képzeletbeli kalandjai a mindenféle háborúkban, az tipikusan az 'annyira ál-dokumentum, hogy még dokumentumnak is állítjuk be' kategória. Persze ha valaki valódinak tekinti ezeket a történeteket, akkor azért kicsit nem jár jól, bár férfiasan bevallom, jó Miki-féle szokásként csak beleolvastam a könyvbe itt-ott, és nem olvastam az egészet, de a biztonság kedvéért határozott véleményt nyilvánítok :-D

Vessetek meg, szórjatok fejemre átkot és dobáljatok meg önjáró McDonalds-ételmaradékkal, de biz szerintem a zenének elsősorban funkciója van. Szépsége, üzenete meg minden egyébje csak másodsorban.

Most ha olyan őszintén tahóra veszem a dolgokat, amilyen valójába' vagyok, akkor eccerű a helyzet, mint a faék: van pörgős zene, aminek a célja, hogy az ember adrenalinszintjét fellője a bdös picsába és pattogjon tőle, mint a nikkelbolha, meg van nyugis, lazítós, hallgatós zene, pihenni, olvasni, dolgozni való, oszt kész.

Ha a pörgős zenét, a tombolós adrenalinzenét nézzük, a XX. század utolsó húsz-harminc éve lényegében kétféle zenei műfajt produkált erre a célra: a rock, és akkor most ebbe nyugodtan vegyünk bele mindent a Queentől a death metalig, meg a dance, ebbe meg vegyük bele az egész techno-trance-goa-dárenbéz mindenséget.

Bibó István 1948-ban vetette papírra ezeket a szavakat:

"Közösségi vezetéshez és irányításhoz, mint általában minden alkotáshoz, két dolog szükséges: a ténylegesen keresztülvihető dolgokat szem előtt tartó gyakorlati realizmus és a feladatok belső törvényeit jól felismerő lényeglátás. Ha egy közösség a hazugságnak valamiféle zsákutcájába beleszorul, annak első következménye az, hogy nem talál realista és lényeglátó embereket, akikre a maga vezetését rábízhassa. Talál bőségben gyakorlatias embereket, akiknek a számára a gyakorlati munka vagy érvényesülés lehetősége áll mindenekfelett, s ennek érdekében hajlandók abban az értelemben „realisták” lenni, hogy a hazugság fennálló és érvényesülő konstrukcióját elfogadják valóságnak. Realizmusuk ilyen módon egy alapvetően hazug építmény megtámasztásában, erősítésében és a tényleges lehetőségek hamis feltételei között való ide-oda tologatásban merül ki. A másik oldalon a lényeglátás adományával megáldott emberek vagy más kifejezési formát keresnek, vagy szűkebb, kisebb közösségekbe vonulnak, majd mind nagyobb mértékben izolálódnak, duzzogásba, sértődöttségbe, különcségbe vagy ádáz prófétaságba szorulnak; egyidejűleg a különcök és az ádáz próféták válnak arra alkalmassá, hogy a lényeg megmondását magukra vállalják."

Ez egy weboldal lesz. Amolyan webzine, mondjuk, szóval egy valami, amin cikkek vannak. Aki regisztrál - nem lesz spam, a kutyám életére esküszöm - hozzá tud szólni és el tud küldeni minket a bárcás kurva anyánkba, jól, meg ilyenek. Van fórum, meg lesz még például mifene is.

Miről fog szólni? Ez jobbára rajtatok múlik, ugyanis az egyik lényege a dolognak az, hogy bárki írhat cikket. Tudjátok, kicsit unom az elméleti jogot. Szólásszabadság, meg gyülekezési szabadság, persze... szabad olyat dumálni, amire senki sem figyel. De itt van egy oldal, ami rendes domain, amin van egy rendes PHP-motor (www.drupal.hu), ami nincs ugyan designolva - egyikünk se ért hozzá - , de azért nagyjából újságszerűen néz ki. Amit remélhetőleg olvasni fognak. Ez gyakorlati szólásszabadság. Írjatok! Konkrétan úgy, hogy az első cikket az Új cikkek fórumba, aztán kaptok jogot.

Counter Strike, MoH:AA és PA, meg Quake, meg Unreal, vagy neeeemtudoooom... tök jó játékok, nincs velük semmi baj. Amint úgy önmagában a bárgyú akciófilmekkel se. A baj azzal van, hogy mindkettő súlyosan valótlan, vagyis nem Valódi.

A filmekben két fő valótlanság van fegyver-szempontból: az egyik, hogy a fegyverek nem rúgnak vissza. Ez azért van, mert normál esetben a lőfegyver úgy működik (vázlatosan), hogy a hüvelyben lévő lőpor nagyon gyorsan elég, nagyon nagy gáznyomást csinál, és ez a nyomás elkezdi kifele tolni a lövedéket a csövön, ami elég macerás meló, mert a lövedék hermetikusan hozzápréselődik a cső belső falához. A nyomás annyira nagy, hogy ezzel együtt is pillanatok (ms) alatt eltűnik a lövedék, ámde a nyomás még ott marad. Van egy tapasztalati határ, hogy mennyi az, amit még a mai fémek kibírnak nyomásban anélkül, hogy trükközni kéne. Efelett azonban muszáj valamit engedni a nyomásnak, különben szétmegy a cső, ráadásul ez a nyomásszint még elég alacsony, tehát szükség van a nagyobb nyomásra és ezzel erőre.

Hát egen, megöregedtünk, öregecskedtünk, oszt el találtunk hízni egy kicsit. Elballag ilyenkor az ember a bótba, oszt vesz könyvet, hogy hogyan kell lefogyni, meg nem elhízni még egyszer. Az ilyen könyvekre általában JÓÓÓ NAGY betűkkel rá van írva, hogy ki írta, mer' "ééérted paraszt, vele köll dicsekedni a szomszédnak". Ha ezek az emberek (akik egyébként tényleg értenek ahhoz, amit csinálnak) arról írnának könyvet, hogy hogyan kell meggazdagodni, az az alábbiképpen hangzana:

Hát először is mennyé' fiam, oszt vegyél olcsón, minél többet, annál jobb. Aztán add el drágán, de jó drágán ám, minél hamarabb, annál jobb. Ezt ismételd, amíg nincs egymillió dollárod, ha ez tíz év, akkor tíz évig. Javaslom, hogy gyémántot vagy államkötvényt vegyél, esetleg ha muszáj, akkor heroint, de csak ha muszáj, egyébként meg mindegy, a lényeg, hogy vedd ócsón, add drágán, na.